Idén is próbát tettem arra, hogy a MOME művészkélt diákja lehessek, ez úton utoljára. A sorozatom a jelenlegi állapotokat erősíti fel, esetlegesen rávilágít problémákra. Próbáltam minél több technikai újítást belevinni és valami olyat bemutatni, ami a nézőre hatással van, esetleg felkavarja vagy csak megerősíti eddigi nézeteit. A technikák részletezésére és a sorozat lényegére a képek alatt próbálok magyarázatot adni.

1. Az arc nélküli tömeg utal arra, hogy az emberek beállnak abba a sorba, amit nekik készítettek elő. Megszűnik az egyéniség és eltűnik az arc, ami mindenkit egyértelműen megkülönböztet a másik embertől. Úgy vélem, hogy jelen helyzetben társadalmunkat ez irányba próbálják terelni. A kiugró alak, aki kilóg a sorból egy fajta lázadást szimbolizál. Az egyéniség megtartása, ami sok emberben fellelhető és nehezen kiölhető.
Az arcnélküliség megvalósátas:
Egy kis technikai leírás, hogy ne érjen annyi vád, hogy milyen sok az utómunka
Az arcnélküliséget egy kedves barátom segítségével oldottam meg, Gál Katival. Kati kopasz ( már találkozhattatok vele fotóimon). Fordítva vette fel a pulóverét a testére és a kamerámnak háttal állt, így hát a tarkóját fotóztam.

2. Kati alakjának kiemelése egyfajta mozaik technikával. Ez a kép tekinthető egy digitális vázlatnak is. Ezt úgy értem, hogy a képeket egy A2-es kartonon kellett beadni és a kép ténylegesen mozaikból épült fel 6 db fotóból.
Ezt az alap 6 fotót pontos mérések segítségével felragasztottam egy szürke kartonra, így hát a mozaik már összeállt egy szürke lapon, de még nem volt keret. A keretezést úgy oldottam meg, hogy a fekete színű kartonból kivágtam a fotók helyeit + 0,5 cm-es ráhagyással, így látattam teljes egészében a képet és 0,5 cm szürke lapot.

3. Az elhagyott játéktár. Az emberek eltárgyiasulását jelenítem itt meg. Eszközök, amiket félre lehet tenni ha épp nincs rájuk szükség, máskor pedig kedv szerint lehet játszani velük. Itt újra megjelenik Gál Kati, a próba baba szerepében és én vagyok a marionett alak.

4. Valójában, akik irányítani próbálnak minket, őket sose látjuk. Többnyire egy csatornán keresztül szeretnének formálni bennünket. A képen ugyan egy TV szerepel, de ez alatt az egész médiát értem és minden más manipulatív eszközt is. Természetesen a marionett is csak egy kiragadt pont a társadalomból, valójában az egészet értem alatta.

5. Egy záró képkocka, mely lezárja a sorozatot, hisz mindig a halál az utolsó.
Konklúzió: Ez a társadalom csak egy ember szemszögéből tökéletes, aki egy fiktív alak. Nevezhetjük őt Istennek, de lehet egy diktátor is. Ettől függetlenül tökéletes társadalom nem létezik és lehetetlen elérni jelen helyzetben.
Munkámhoz segítséget adott az Equilibrium című film.
Köszönet mindenkinek aki hozzátett a sorozatomhoz egy betűt is, kiváltképp Georg barátomnak.